Sport és táplálkozás - Melyik "fontosabb"?
(Sport kezdőknek)
Az életmódváltás egyik
legfontosabb alappillére, hogy megszabaduljunk azoktól a rossz táplálkozási
szokásoktól, amik a nem kívánatos kilókat, a rossz közérzetet, a
csalódottságot, elégedetlenséget és esetlegesen betegségeket is okoznak.
Nem véletlen írtam korábban a
szénhidrát csökkentés fontosságáról ( itt találod: https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/03/szenhidrat-csokkentes.html
) és nem véletlen reformáltam meg én sem már évekkel ezelőtt a konyhánkat,
hiszen megtapasztaltam, hogy ha a bevitt étel minőségére (egészséges, tiszta
étkezés) és mennyiségére odafigyelünk, az már több, mint fél siker a fogyás és
az egészséges életmód felé vezető úton!
Ehhez szeretnék némi segítséget
nyújtani Neked a receptjeimmel, a táplálkozási tippekkel és természetesen a
sportra való ösztönzéssel!
Ugyanis bármennyire is fontos a
táplálkozás, az életmódváltás másik alapja mégis csak a sport. Tudom ez talán
még nagyobb kihívást jelent néhány ember számára, mint az étkezésre való
odafigyelés, de higgyétek el, hogy szükséges sőt, nagyon is hasznos velejáró!
Nem titok, hogy nekem is nagyon
nehezen ment az elején. Mivel kis faluban laktam, még választási lehetőségem
sem volt, hiszen se konditerem, se uszoda, semmi nem volt a környéken. Így hát
beszereztem egy jó futócipőt és nekiláttam futni. Ami a legeslegfontosabb, az a
fokozatosság és a mellé járó türelem!!! Hiszen hogy is várhattam volna, hogy
pár napos életmódváltóként és "futóként" majd pikk-pakk eltűnnek
rólam a kilók és olyan leszek, mint amiről mindig is álmodtam! Hát sajnos fel
kell ébredni, ez nem így működik! Időbe telt ( és sok munkába :P ) a felesleg
felszedése is, hát kell most a kitartás és a türelem ezek ledolgozásához! A
lényeg, hogy adj időt magadnak és ne várd rögtön az elején a nagy változást!
Amúgy is, sokkal hatásosabb, ha szépen lassan, fokozatosan szabadulsz meg a
kilóktól, mert így elkerülheted a jojó-effektust! Itt az én példám erre, ami
igazolja, hogy a lassú, de biztos -12kg-os fogyásom 1év alatt maradandó és
tartható állapot.
Sport kezdőknek
Ha elsősorban a súlyvesztés a
cél, akkor mindenképpen valamilyen kardió mozgás ajánlott, mivel felgyorsítják
az anyagcserét, segítve ezzel a fogyást, valamint növelik az állóképességet, edzik
a szívet és a tüdőt. Ilyen edzéstípusok pl.
a futás, úszás, biciklizés, ugrálókötelezés, lépcsőzés, elliptikus tréner, trx.
Fontos, hogy ha az elején is,
mikor csak kis távot és kevés időt is tudunk pl.futni, az ne csak egy egyszerű
kényelmes lötyögés legyen! Hiszen ha nincs erőfeszítés, nem lesz eredmény sem!
Ki kell lépni a komfort-zónából, mert ha csak a lelkiismeretünk megnyugtatására
tesszük, akkor változást nem igazán fogunk észlelni.
Ezért kezdőként a leghasznosabb módja
az edzésnek, ha az intervallumos megoldást választjuk. Ez azt jelenti, hogy a
végrehajtás és a pihenőidő váltogatják egymást, tehát nem egy folyamatos,
monoton mozgásról van szó, hanem kis pihenőidőkkel szabdalt edzésformáról.
Például: 1perc futás-2perc pihi váltogatják egymást 5-10percen keresztül, vagy
akár körökben is mérheted a pályán: fél kör futás - fél/1kör pihi. Ez természetesen
alkalmazható a többi kardió edzés során is!
Jó minta lehet az alábbi kezdő futóknak
ajánlott intervall edzés:
Ha már kellően bírjuk a
terhelést, ki lehet egészíteni a kardió edzéseket pl. egy kis erősítő tornával,
súlyzós edzéssel. Természetesen, aki jobb formában van, az nyugodtan kezdjen
neki az elejétől a tornának, ami az
erősítő tulajdonsága mellett (főleg ha kézi- és lábsúlyokat is használunk)kardió
jelleggel is rendelkezik.
Interneten (youtube-on) bőven
találhatunk otthon végezhető 20-30-40-60perces edzéseket (pl. Rubint Réka,
Péntek Enikő, Béres Alexandra és még megannyi más, akikről talán még én sem
hallottam.) Jobb, ha felkészülsz rá, hogy nem lesz egyszerű! Mert ugye minden
kezdet nehéz, de tényleg! Én azt gondoltam magamról egy 20 perces edzésnek
nekilátva, hogy kemény vagyok, menni fog ez nekem, aztán az első kb.5percben
már szakadt rólam a víz, 10percnél meghaltam ( hozzáteszem tényleg teljesen kezdő
voltam!)
Szóval ezzel csak azt akarom
hangsúlyozni, hogy nem baj, ha nem megy!!! Majd fog menni! Idővel! Viszont azt
sem ajánlatos csinálnod, hogy beletörődsz és megállsz, holott nem hoztad ki
magadból a maxot! Tessék küzdeni! Nem vagy gyenge! Nem mindegy, hogy nem tudsz,
vagy nem akarsz valamit megcsinálni! Tényleg csak akkor add fel, amikor már
kifulladtál! Tudod, ha nincs küzdés, nincs eredmény sem! ;)
Az életmódváltás lelki oldala
Látsz valakiről egy képet, ami az életmódváltás
előtti-utáni, ilyen volt-ilyen lett állapotát mutatja. Ilyenkor általában arról
beszélünk, hogy hogyan kell tisztán étkezni, milyen sportot űzzünk a vágyott
alak eléréséért, de kevés szó esik arról, hogy a csodás átváltozás büszke
mosolya mögött bizony mennyi veríték, könny és lelki küzdelem bújik meg!
Mindig lesz ami/aki visszahúz!
Ha az ember egy adott tevékenységet egy szükséglet
kielégítése érdekében sokszor ismétel, akkor az egy idő után szokássá válik.
Viszont szokásaink lehetnek bizony rossz szokások is, amik az életmódváltás
során akadályoznak minket. Tehát ha eredményt szeretnénk elérni, akkor nem árt
ezeket megreformálni, egyik-másiktól pedig végleg megszabadulni! Mire gondolok?
Például cukros, lisztes ételek elhagyása, több zöldség beiktatása,
mozgásszegény életvitel átformálása, "este 6 után nem szabad enni"
elgondolás törlése stb. Ezek olyan alap dolgok, amiken ha nem változtatunk,
akkor minden próbálkozás hiábavaló!
... aki visszahúz!
Sajnos megtapasztalhatjuk, hogy lesznek/vannak olyan
személyek a környezetünkben, akik piszkálnak az életmódváltás miatt. A
legtöbbször talán pont azok, akik a legközelebb állnak hozzánk és akiktől amúgy
épp a támogatást várnánk!
Persze mi sem hiányzik jobban egy lelkes, elhatározásokkal
teli életmódváltónak, minthogy folyton olyan labdákat dobáljanak a fejéhez,
hogy "minek neked lefogyni, jól vagy így is!", "miért eszel
ilyeneket, mért nem valami normálisat?!" ( miközben épp zsírban-lisztben úszó
ételt töm magába), "minek szenvedsz, úgysem tudsz lefogyni!"... és
még sorolhatnám!
Ha lesznek sikereid, lesznek
irigyeid is! És igen, lehet irigyelni mások életét, eredményeit,
jó alakját stb., csakhogy abba már egyikük sem gondol bele, hogy ez mennyi
áldozattal, lemondással, olykor bizony szenvedéssel jár, de emellett örömmel,
elégedettséggel, testi-lelki megerősödéssel is!
Mivel az éppen formálódó tiszta étkezés hatására amúgy
is feszültebb az ember a sok felesleges cukor és szénhidrát csökkentés miatt,
ezért aztán igyekeznünk kell nem felmérgelni magunkat az ilyen primitív megjegyzéseken
és jobb nem is vitába keveredni emiatt másokkal. A lényeg, hogy Te magad legyél
tisztába vele, hogy jót teszel a testednek és többé nem akarod szemét kajával
tömni!
Csak Rólad szól!
A fentiekben már említettem, hogy valószínűleg akadnak
majd olyanok, akik visszahúznak, de biztos lesznek olyanok is, akik
támogatnak!
Mégis a legnagyobb kihívás az, hogy saját magaddal meg
tudj küzdeni! Hiszen lehet, hogy kapsz segítséget a tiszta étkezés vagy az
edzések kialakításához, de ha Te fejben nem vagy elég határozott és nem adod
bele magad eléggé, csak ímmel-ámmal állsz hozzá, akkor nem fog menni!
Az sem visz közelebb a célodhoz, ha csak irigykedve
szemléled mások életét, fejlődését és megállapítod magadban, hogy nekik
mennyivel könnyebb. Ne merülj bele az önsajnálat mocsarába!
Te kellesz hozzá!
Nem csak félig, hanem teljesen! Nem fog tudni más
elindulni helyetted edzeni, nem fogja tudni más megállítani a kezed, mikor a
csoki után nyúlsz, nem fogja tudni más kordában tartani a negatív
gondolataidat, amik elkeserítenek és feladásra késztetnek, egyedül CSAK TE!!!
Mert ez csak Rólad szól! Magadnak, magadért csinálod! Igazán megérdemled, hogy megmutasd
saját magadnak, hogy képes vagy rá!
Lesznek hullámvölgyek, nem is kevés! Jönnek a fránya
régi, rossz szokások, amik vissza akarják édesgetni magukat az életedbe, jönnek
olykor a "kedves" megjegyzések, jönnek a stagnáló időszakok, amikor
úgy érzed nem fejlődsz és legszívesebben feladnád elkeseredésedben, jön a
fáradtság és a türelmetlenség, mert gyors eredményekre vágysz! Bármi jöhet és
nem áltatlak, jönni is fog! De minden küzdelem, minden könny és veríték megéri
azt az érzést, amikor végre nem azt a gyenge, sokadjára feladó embert látod
visszanézni a tükörből, aki talán már évek óta arra vár, hogy eljöjjön a
változás! Sok nehézség gördülhet eléd, de hidd el, meg tudod csinálni, mert Te
is képes vagy rá! Légy kitartó és nagyon-nagyon türelmes! ;)
Anyatest születik – avagy hogy is van ez szülés után?
Amint
tudjátok Crossfitmami crossfittezik, vagyis sportol, már amennyire tőle telik
amatőr, de inkább csak hobby szinten! :)
Pici
Babás Crossfitmamiként nagy merészen bele-bele néztem a tükörbe, a teljes
alakosba, csak hogy véletlen se kíméljem magam! :D
Tudjátok,
én az az örök elégedetlen fajta vagyok, ha a testemről, a kinézetemről van szó,
főleg azután, hogy kemény erőfeszítések árán anno sikerült szépen lefogynom.
Előtte csak simán útáltam, amit a tükörben látok, aztán meg mindig azt néztem,
mi az, amin még alakítani kell.
33 hetes várandósan |
A
várandósság alatti testemet kimondottan szerettem! Bár sokszor éreztem magam
bálnának, mégis a lehető legtöbbet megtettem azért, hogy egészségesen
táplálkozva és a megváltozott állapothoz mérten sportolva formában tartsam
magam. Ennek eredménye a +11kg lett, ami a szüléssel szinte mind lecsusszant
rólam.
Aztán
ha most visszanézem az 1 évvel ezelőtti esküvői képeinket – én, az örök
elégedetlen – be kell lássam, hogy egészen jól néztem ki. Na, nem azért mondom,
mert el vagyok ájulva magamtól, csupán belátom, hogy lehettem volna már akkor
is egy picit elégedettebb!
Aztán
itt vagyok most. Szülés után. Állok a tükör előtt. A teljes alakos előtt! :D És
valami megmagyarázhatatlan kettősség van bennem! Egyrészt ugye nem annyira tetszik, amit látok. Nem ehhez voltam
szokva. Megváltoztam. S bár csak kis súlyfelesleg maradt rajtam és az a
szerencsés alkat vagyok, akinek nem lett csíkos és repedt szét a bőr a hasán,
mégis a hasam puding lett, a csípőm kiszélesedett, a felsőtestem megerősödött,
szóval „anyatestem” lett. (az anyatest megfogalmazást nem feltétlen kell
negatív hangnemben érteni!) Másrészt
meg nem útálhatom azt a testet, ami egy csodálatos kis Életet hordozott nem is
akármilyen próbatételnek kitéve magát ezzel. A várandósság a női szervezetet
ugyanis nagyon igénybe veszi. Tehát jobb, ha ezért inkább szeretem és tisztelem
a testem, hogy képes volt mindezt végig csinálni!
Természetesen
mindezek mellett továbbra is annak a híve vagyok, hogy a várandósság nem
jogosít fel arra egy nőt sem, hogy válogatás nélkül minden agyon cukrozott,
zsírban tocsogó szeméttel tömje magát sőt! De azt sem tartom helyesnek, hogy az
idő alatt olyan kemény edzéseket és diétát toljon valaki az alakja megőrzése
érdekében, mintha mi sem változott volna! Látni pl. nem kevés Instagrammos
„sztár” anyukát, akik a gizda testükkel vagy a nagy súlyok emelgetésével és a
növekedő pocakkal büszkélkednek, ami már nem feltétlen számít normálisnak! Meg
kell találni ebben is az egyensúlyt!
Végeredményként
ott tartok, hogy van min dolgozni, fel kell fejlődni, s bár esélyes, hogy már
nem egészen leszek a régi önmagam, mégis fejlődni, alakulni lehet, szabad sőt,
kell is!
Azért,
mert anya lettem, még nem kell felhagynom a testedzéssel, mi több most igazán
fontos, hogy az ember lánya formában legyen! ;) Persze nem minden áron! Mert
ugye: fő az egyensúly!
Bátorítanálak
Téged is, Kedves Anyuka, hogy egyrészt szeresd a kis Csodáknak életet adó
tested, másrészt tegyél azért, hogy ez a test még sokáig erőben, egészségben
szolgálni tudjon Téged és a családodat! ;)
Kapcsolódó
bejegyzés:
1. Testedzés várandósan – szabad-e? → https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/06/testedzes-varandosan-szabad-e.html
2. Kismamák táplálkozása → https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/04/kismamak-taplalkozasa-sulygyarapodas.html
Sport
szülés után – a visszatérés nehézségei
Mikor az ember lánya szülés után a
kisebb-nagyobb megrázkódtatásból felocsúdva örömben, boldogságban hazatér a kis
Csodájával, elég pár napnak eltelnie és rájön, hogy ez bizony nem feltétlen az
a rózsaszín csillámpónis meseszerű történet, mint amit esetleg úgy megálmodtunk
magunknak!
Én azon szerencsések közé tartozom, aki a
várandósságot a lehető legjobban viselte, így nem okozott gondot a megváltozott
állapotomhoz mérten végzett testedzés sem. Gondoltam tehát nagy bőszen, hogy mi
sem lesz könnyebb, mint szülés után visszaállni a régi kerékvágásba, teljes
gőzzel belevetni magam újra az edzésekbe. Hát igen... csak gondoltam! Mert
azért nem úgy van ám az! Főleg még ha sajnos egyéb komplikációk és nehézségek
lépnek közbe!
Persze vannak kifejezetten erős és
csodálatra méltó anyukák, akik 2-3-4héttel szülés után már fitten, ügyesen
nyomják a tornát és falják a kilométereket... na, én nem ilyen vagyok! És
gyanítom vagyunk ezzel még így egy páran!
De ne keseredj el, ha edzés helyett most
épp az a legnagyobb problémád, hogy hogyan ásd ki magad a pelushegyek, a csórés
pelák és a könnyeid áztatta zsepik alól és hogyan éld túl az első heteket,
hónapokat napi pár óra alvás és egy vödör kávé kíséretében, mert nem vagy
egyedül! Én is sokszor mantrázom magamnak, hogy "egyszer vége lesz!",
"mindenki túléli!". 😄
... előbb-utóbb, valahogy!
Nyugodj meg, senki nem sürget! Az én
legnagyobb hibám az, hogy magamat sürgetem! Viszont ahogy kellett 9hónap a
kisbabád és a saját tested fejlődéséhez, átalakulásához, ugyanúgy - ha nem is
teljesen annyi, de - kell idő a visszaálláshoz, regenerálódáshoz! Lehet, hogy
letelik a 6hét gyermekágyi időszak, a kontrollon mindent rendben találnak és Te
lélekben ugrándozva már tervezed is, hogy beleugrasz az edző cipődbe és mész!
Aztán megeshet, hogy eltelnek napok, hetek, mire eljutsz az első edzésig és
ráadásul azt kell tapasztalnod, hogy nem úgy megy, hogy majd meg fulladsz, hogy
a sánta kígyó is gyorsabb nálad! Megnyugtatlak, ez normális! Viszont ha sokat
szúrkál a hasad és az alfeled itt is ott is, esetleg görcsöl vagy úgy érzed,
majd szét szakad, akkor nem szabad erőltetni, pihire van szükség!!!
Habár edzettél szülés előtt és talán
várandósság alatt is, az izmaid valószínűleg nem épültek, maximum csak lefelé!
Ezért aztán úgy kell hozzáállnod a dolgokhoz, mintha szinte teljesen kezdő
lennél! Ez tudom nem egyszerű, hiszen az embernek vannak elvárásai és persze
emlékei, amikor még milyen jól ment az egész! De a test nem felejt és hidd el,
könnyebben vissza fogsz rázódni, mint gondolnád, csak adj időt magadnak, a
testednek és légy nagyon türelmes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése