FitMami - Sport



Sport és táplálkozás - Melyik "fontosabb"?

(Sport kezdőknek)

Az életmódváltás egyik legfontosabb alappillére, hogy megszabaduljunk azoktól a rossz táplálkozási szokásoktól, amik a nem kívánatos kilókat, a rossz közérzetet, a csalódottságot, elégedetlenséget és esetlegesen betegségeket is okoznak. 

Nem véletlen írtam korábban a szénhidrát csökkentés fontosságáról ( itt találod: https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/03/szenhidrat-csokkentes.html ) és nem véletlen reformáltam meg én sem már évekkel ezelőtt a konyhánkat, hiszen megtapasztaltam, hogy ha a bevitt étel minőségére (egészséges, tiszta étkezés) és mennyiségére odafigyelünk, az már több, mint fél siker a fogyás és az egészséges életmód felé vezető úton! 

Ehhez szeretnék némi segítséget nyújtani Neked a receptjeimmel, a táplálkozási tippekkel és természetesen a sportra való ösztönzéssel!



Ugyanis bármennyire is fontos a táplálkozás, az életmódváltás másik alapja mégis csak a sport. Tudom ez talán még nagyobb kihívást jelent néhány ember számára, mint az étkezésre való odafigyelés, de higgyétek el, hogy szükséges sőt, nagyon is hasznos velejáró!

Nem titok, hogy nekem is nagyon nehezen ment az elején. Mivel kis faluban laktam, még választási lehetőségem sem volt, hiszen se konditerem, se uszoda, semmi nem volt a környéken. Így hát beszereztem egy jó futócipőt és nekiláttam futni. Ami a legeslegfontosabb, az a fokozatosság és a mellé járó türelem!!! Hiszen hogy is várhattam volna, hogy pár napos életmódváltóként és "futóként" majd pikk-pakk eltűnnek rólam a kilók és olyan leszek, mint amiről mindig is álmodtam! Hát sajnos fel kell ébredni, ez nem így működik! Időbe telt ( és sok munkába :P ) a felesleg felszedése is, hát kell most a kitartás és a türelem ezek ledolgozásához! A lényeg, hogy adj időt magadnak és ne várd rögtön az elején a nagy változást! Amúgy is, sokkal hatásosabb, ha szépen lassan, fokozatosan szabadulsz meg a kilóktól, mert így elkerülheted a jojó-effektust! Itt az én példám erre, ami igazolja, hogy a lassú, de biztos -12kg-os fogyásom 1év alatt maradandó és tartható állapot.

Sport kezdőknek 

Ha elsősorban a súlyvesztés a cél, akkor mindenképpen valamilyen kardió mozgás ajánlott, mivel felgyorsítják az anyagcserét, segítve ezzel a fogyást, valamint növelik az állóképességet, edzik a szívet és a tüdőt.  Ilyen edzéstípusok pl. a futás, úszás, biciklizés, ugrálókötelezés, lépcsőzés, elliptikus tréner, trx.

 

Fontos, hogy ha az elején is, mikor csak kis távot és kevés időt is tudunk pl.futni, az ne csak egy egyszerű kényelmes lötyögés legyen! Hiszen ha nincs erőfeszítés, nem lesz eredmény sem! Ki kell lépni a komfort-zónából, mert ha csak a lelkiismeretünk megnyugtatására tesszük, akkor változást nem igazán fogunk észlelni.

Ezért kezdőként a leghasznosabb módja az edzésnek, ha az intervallumos megoldást választjuk. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtás és a pihenőidő váltogatják egymást, tehát nem egy folyamatos, monoton mozgásról van szó, hanem kis pihenőidőkkel szabdalt edzésformáról. Például: 1perc futás-2perc pihi váltogatják egymást 5-10percen keresztül, vagy akár körökben is mérheted a pályán: fél kör futás - fél/1kör pihi. Ez természetesen alkalmazható a többi kardió edzés során is!
 Jó minta lehet az alábbi kezdő futóknak ajánlott intervall edzés:


Ha már kellően bírjuk a terhelést, ki lehet egészíteni a kardió edzéseket pl. egy kis erősítő tornával, súlyzós edzéssel. Természetesen, aki jobb formában van, az nyugodtan kezdjen neki  az elejétől a tornának, ami az erősítő tulajdonsága mellett (főleg ha kézi- és lábsúlyokat is használunk)kardió jelleggel is rendelkezik. 

Interneten (youtube-on) bőven találhatunk otthon végezhető 20-30-40-60perces edzéseket (pl. Rubint Réka, Péntek Enikő, Béres Alexandra és még megannyi más, akikről talán még én sem hallottam.) Jobb, ha felkészülsz rá, hogy nem lesz egyszerű! Mert ugye minden kezdet nehéz, de tényleg! Én azt gondoltam magamról egy 20 perces edzésnek nekilátva, hogy kemény vagyok, menni fog ez nekem, aztán az első kb.5percben már szakadt rólam a víz, 10percnél meghaltam ( hozzáteszem tényleg teljesen kezdő voltam!) 

Szóval ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy nem baj, ha nem megy!!! Majd fog menni! Idővel! Viszont azt sem ajánlatos csinálnod, hogy beletörődsz és megállsz, holott nem hoztad ki magadból a maxot! Tessék küzdeni! Nem vagy gyenge! Nem mindegy, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz valamit megcsinálni! Tényleg csak akkor add fel, amikor már kifulladtál! Tudod, ha nincs küzdés, nincs eredmény sem! ;)





Az életmódváltás lelki oldala

Látsz valakiről egy képet, ami az életmódváltás előtti-utáni, ilyen volt-ilyen lett állapotát mutatja. Ilyenkor általában arról beszélünk, hogy hogyan kell tisztán étkezni, milyen sportot űzzünk a vágyott alak eléréséért, de kevés szó esik arról, hogy a csodás átváltozás büszke mosolya mögött bizony mennyi veríték, könny és lelki küzdelem bújik meg!

Mindig lesz ami/aki visszahúz!

Ha az ember egy adott tevékenységet egy szükséglet kielégítése érdekében sokszor ismétel, akkor az egy idő után szokássá válik. Viszont szokásaink lehetnek bizony rossz szokások is, amik az életmódváltás során akadályoznak minket. Tehát ha eredményt szeretnénk elérni, akkor nem árt ezeket megreformálni, egyik-másiktól pedig végleg megszabadulni! Mire gondolok? Például cukros, lisztes ételek elhagyása, több zöldség beiktatása, mozgásszegény életvitel átformálása, "este 6 után nem szabad enni" elgondolás törlése stb. Ezek olyan alap dolgok, amiken ha nem változtatunk, akkor minden próbálkozás hiábavaló!

... aki visszahúz!

Sajnos megtapasztalhatjuk, hogy lesznek/vannak olyan személyek a környezetünkben, akik piszkálnak az életmódváltás miatt. A legtöbbször talán pont azok, akik a legközelebb állnak hozzánk és akiktől amúgy épp a támogatást várnánk!
Persze mi sem hiányzik jobban egy lelkes, elhatározásokkal teli életmódváltónak, minthogy folyton olyan labdákat dobáljanak a fejéhez, hogy "minek neked lefogyni, jól vagy így is!", "miért eszel ilyeneket, mért nem valami normálisat?!" ( miközben épp zsírban-lisztben úszó ételt töm magába), "minek szenvedsz, úgysem tudsz lefogyni!"... és még sorolhatnám! 

Ha lesznek sikereid, lesznek irigyeid is! És igen, lehet irigyelni mások életét, eredményeit, jó alakját stb., csakhogy abba már egyikük sem gondol bele, hogy ez mennyi áldozattal, lemondással, olykor bizony szenvedéssel jár, de emellett örömmel, elégedettséggel, testi-lelki megerősödéssel is!

Mivel az éppen formálódó tiszta étkezés hatására amúgy is feszültebb az ember a sok felesleges cukor és szénhidrát csökkentés miatt, ezért aztán igyekeznünk kell nem felmérgelni magunkat az ilyen primitív megjegyzéseken és jobb nem is vitába keveredni emiatt másokkal. A lényeg, hogy Te magad legyél tisztába vele, hogy jót teszel a testednek és többé nem akarod szemét kajával tömni! 




Csak Rólad szól! 

A fentiekben már említettem, hogy valószínűleg akadnak majd olyanok, akik visszahúznak, de biztos lesznek olyanok is, akik támogatnak! 
Mégis a legnagyobb kihívás az, hogy saját magaddal meg tudj küzdeni! Hiszen lehet, hogy kapsz segítséget a tiszta étkezés vagy az edzések kialakításához, de ha Te fejben nem vagy elég határozott és nem adod bele magad eléggé, csak ímmel-ámmal állsz hozzá, akkor nem fog menni! 
Az sem visz közelebb a célodhoz, ha csak irigykedve szemléled mások életét, fejlődését és megállapítod magadban, hogy nekik mennyivel könnyebb. Ne merülj bele az önsajnálat mocsarába! 


Te kellesz hozzá!

Nem csak félig, hanem teljesen! Nem fog tudni más elindulni helyetted edzeni, nem fogja tudni más megállítani a kezed, mikor a csoki után nyúlsz, nem fogja tudni más kordában tartani a negatív gondolataidat, amik elkeserítenek és feladásra késztetnek, egyedül CSAK TE!!! Mert ez csak Rólad szól! Magadnak, magadért csinálod! Igazán megérdemled, hogy megmutasd saját magadnak, hogy képes vagy rá! 

Lesznek hullámvölgyek, nem is kevés! Jönnek a fránya régi, rossz szokások, amik vissza akarják édesgetni magukat az életedbe, jönnek olykor a "kedves" megjegyzések, jönnek a stagnáló időszakok, amikor úgy érzed nem fejlődsz és legszívesebben feladnád elkeseredésedben, jön a fáradtság és a türelmetlenség, mert gyors eredményekre vágysz! Bármi jöhet és nem áltatlak, jönni is fog! De minden küzdelem, minden könny és veríték megéri azt az érzést, amikor végre nem azt a gyenge, sokadjára feladó embert látod visszanézni a tükörből, aki talán már évek óta arra vár, hogy eljöjjön a változás! Sok nehézség gördülhet eléd, de hidd el, meg tudod csinálni, mert Te is képes vagy rá! Légy kitartó és nagyon-nagyon türelmes! ;)







Anyatest születik – avagy hogy is van ez szülés után?


Amint tudjátok Crossfitmami crossfittezik, vagyis sportol, már amennyire tőle telik amatőr, de inkább csak hobby szinten! :)
 
Pici Babás Crossfitmamiként nagy merészen bele-bele néztem a tükörbe, a teljes alakosba, csak hogy véletlen se kíméljem magam! :D 

Tudjátok, én az az örök elégedetlen fajta vagyok, ha a testemről, a kinézetemről van szó, főleg azután, hogy kemény erőfeszítések árán anno sikerült szépen lefogynom. Előtte csak simán útáltam, amit a tükörben látok, aztán meg mindig azt néztem, mi az, amin még alakítani kell. 

33 hetes várandósan
A várandósság alatti testemet kimondottan szerettem! Bár sokszor éreztem magam bálnának, mégis a lehető legtöbbet megtettem azért, hogy egészségesen táplálkozva és a megváltozott állapothoz mérten sportolva formában tartsam magam. Ennek eredménye a +11kg lett, ami a szüléssel szinte mind lecsusszant rólam.

Aztán ha most visszanézem az 1 évvel ezelőtti esküvői képeinket – én, az örök elégedetlen – be kell lássam, hogy egészen jól néztem ki. Na, nem azért mondom, mert el vagyok ájulva magamtól, csupán belátom, hogy lehettem volna már akkor is egy picit elégedettebb!



Aztán itt vagyok most. Szülés után. Állok a tükör előtt. A teljes alakos előtt! :D És valami megmagyarázhatatlan kettősség van bennem! Egyrészt ugye nem annyira tetszik, amit látok. Nem ehhez voltam szokva. Megváltoztam. S bár csak kis súlyfelesleg maradt rajtam és az a szerencsés alkat vagyok, akinek nem lett csíkos és repedt szét a bőr a hasán, mégis a hasam puding lett, a csípőm kiszélesedett, a felsőtestem megerősödött, szóval „anyatestem” lett. (az anyatest megfogalmazást nem feltétlen kell negatív hangnemben érteni!) Másrészt meg nem útálhatom azt a testet, ami egy csodálatos kis Életet hordozott nem is akármilyen próbatételnek kitéve magát ezzel. A várandósság a női szervezetet ugyanis nagyon igénybe veszi. Tehát jobb, ha ezért inkább szeretem és tisztelem a testem, hogy képes volt mindezt végig csinálni! 



Természetesen mindezek mellett továbbra is annak a híve vagyok, hogy a várandósság nem jogosít fel arra egy nőt sem, hogy válogatás nélkül minden agyon cukrozott, zsírban tocsogó szeméttel tömje magát sőt! De azt sem tartom helyesnek, hogy az idő alatt olyan kemény edzéseket és diétát toljon valaki az alakja megőrzése érdekében, mintha mi sem változott volna! Látni pl. nem kevés Instagrammos „sztár” anyukát, akik a gizda testükkel vagy a nagy súlyok emelgetésével és a növekedő pocakkal büszkélkednek, ami már nem feltétlen számít normálisnak! Meg kell találni ebben is az egyensúlyt!

Végeredményként ott tartok, hogy van min dolgozni, fel kell fejlődni, s bár esélyes, hogy már nem egészen leszek a régi önmagam, mégis fejlődni, alakulni lehet, szabad sőt, kell is! 

Azért, mert anya lettem, még nem kell felhagynom a testedzéssel, mi több most igazán fontos, hogy az ember lánya formában legyen! ;) Persze nem minden áron! Mert ugye: fő az egyensúly!

Bátorítanálak Téged is, Kedves Anyuka, hogy egyrészt szeresd a kis Csodáknak életet adó tested, másrészt tegyél azért, hogy ez a test még sokáig erőben, egészségben szolgálni tudjon Téged és a családodat! ;)

Kapcsolódó bejegyzés:
1.     Testedzés várandósan – szabad-e? https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/06/testedzes-varandosan-szabad-e.html
2.    Kismamák táplálkozása https://crossfitmami.blogspot.hu/2017/04/kismamak-taplalkozasa-sulygyarapodas.html





Sport szülés után – a visszatérés nehézségei

Mikor az ember lánya szülés után a kisebb-nagyobb megrázkódtatásból felocsúdva örömben, boldogságban hazatér a kis Csodájával, elég pár napnak eltelnie és rájön, hogy ez bizony nem feltétlen az a rózsaszín csillámpónis meseszerű történet, mint amit esetleg úgy megálmodtunk magunknak!


Én azon szerencsések közé tartozom, aki a várandósságot a lehető legjobban viselte, így nem okozott gondot a megváltozott állapotomhoz mérten végzett testedzés sem. Gondoltam tehát nagy bőszen, hogy mi sem lesz könnyebb, mint szülés után visszaállni a régi kerékvágásba, teljes gőzzel belevetni magam újra az edzésekbe. Hát igen... csak gondoltam! Mert azért nem úgy van ám az! Főleg még ha sajnos egyéb komplikációk és nehézségek lépnek közbe!

Persze vannak kifejezetten erős és csodálatra méltó anyukák, akik 2-3-4héttel szülés után már fitten, ügyesen nyomják a tornát és falják a kilométereket... na, én nem ilyen vagyok! És gyanítom vagyunk ezzel még így egy páran!
De ne keseredj el, ha edzés helyett most épp az a legnagyobb problémád, hogy hogyan ásd ki magad a pelushegyek, a csórés pelák és a könnyeid áztatta zsepik alól és hogyan éld túl az első heteket, hónapokat napi pár óra alvás és egy vödör kávé kíséretében, mert nem vagy egyedül! Én is sokszor mantrázom magamnak, hogy "egyszer vége lesz!", "mindenki túléli!". 😄 ... előbb-utóbb, valahogy!

Nyugodj meg, senki nem sürget! Az én legnagyobb hibám az, hogy magamat sürgetem! Viszont ahogy kellett 9hónap a kisbabád és a saját tested fejlődéséhez, átalakulásához, ugyanúgy - ha nem is teljesen annyi, de - kell idő a visszaálláshoz, regenerálódáshoz! Lehet, hogy letelik a 6hét gyermekágyi időszak, a kontrollon mindent rendben találnak és Te lélekben ugrándozva már tervezed is, hogy beleugrasz az edző cipődbe és mész! Aztán megeshet, hogy eltelnek napok, hetek, mire eljutsz az első edzésig és ráadásul azt kell tapasztalnod, hogy nem úgy megy, hogy majd meg fulladsz, hogy a sánta kígyó is gyorsabb nálad! Megnyugtatlak, ez normális! Viszont ha sokat szúrkál a hasad és az alfeled itt is ott is, esetleg görcsöl vagy úgy érzed, majd szét szakad, akkor nem szabad erőltetni, pihire van szükség!!!

Habár edzettél szülés előtt és talán várandósság alatt is, az izmaid valószínűleg nem épültek, maximum csak lefelé! Ezért aztán úgy kell hozzáállnod a dolgokhoz, mintha szinte teljesen kezdő lennél! Ez tudom nem egyszerű, hiszen az embernek vannak elvárásai és persze emlékei, amikor még milyen jól ment az egész! De a test nem felejt és hidd el, könnyebben vissza fogsz rázódni, mint gondolnád, csak adj időt magadnak, a testednek és légy nagyon türelmes!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése