Példaértékek

SZabó Marcy - Sokan hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nagyobb súlyfeleslegtől könnyebb megszabadulni, hisz csak egy kis életmódváltás és már olvadnak is a kilók! Amint az Marcy történetéből kiderül, ez részben így is van, viszont koránt sem ilyen egyszerű a dolog! Marcy azonban nem nyugodott bele és azt mondta: „olyan nincs, hogy nem lehet!”. Az Ő életmódváltásáról, küzdelmeiről, sikereiről olvashattok most! Fogadjátok szeretettel!

Marcy vagyok. 30 éves. Tisztán eszem (legtöbbször), sokat járok edzeni (általában).

Az elmúlt pár évben lefogytam közel 60 kilót… okéoké, csak 58-at, de mindjárt megvan a 60 is.

 

Hogy miért kezdtem el?

Igazán nem tudnék egy, mindent felülíró okot mondani.Talán mondjuk azt, hogy elegem lett… úgy kb. mindenből és úgy éreztem, hogy kell valami, amit tényleg én irányítok.

Október volt, és kitaláltam, hogy most lesz az az idő, amikor elkezdem… megrendeltem az egyik ételszállító cég egész napos ételcsomagját, hogy majd ettől szépen lefogyok.. nem nekem kell gondolkodni, hogy mit és mennyit szabad, hanem házhoz jönnek a mínusz kilók…
Az elképzelés szép… ami a jó volt, hogy igazából működött is.. egy ideig. Közel 30 kilót fogytam így. Aztán minden megállt. Hiába ettem kevesebbet, nem mozdult meg a súlyom… Ez így ment majd 2 évig. Már én állítottam össze, hogy mit eszek. Közben elkezdtem zumbázni. Nagyon szerettem, most is nagyon élem. Kicsi mozgásnak elég volt, de a mérleg még mindig ugyanazt a számot mutatta.
Ekkor mivel nem értettem, hogy mi van a testemmel, elmentem orvosokhoz, amikor is kiderült, hogy tök egészséges vagyok (semmi hormonális baj, pajzsmirigy vagy bárakármi). A kérdés továbbra is ott maradt, hogy akkor még mindig bőven 100 kiló feletti súllyal 1500 kcal-ás étrendet tartva miért nem fogyok. Erre azt a választ kaptam orvosoktól, hogy hát vannak ezek a gyomorszűkítő eljárások, más módot ők nem látnak. Erre meg én azt mondtam, hogy olyan nincs, hogy nem lehet.

Kicsit kellett várni, míg az éppen szétment derekam kicsit megjavult (ne kérdezzétek mi lett vele, fogalmam sincs), és vettem kondi bérletet és szereztem egy személyi edzőt (Márk, Izometria, Szeged). Átlagosan heti 4-6 edzésem van, ebből kettő edzővel, a többi, meg ahogy kijön (zumba, vagy egyedül a teremben). Olyan munkám van, hogy viszonylag egyszerűen bele tudom illeszteni az edzőtermet a napi rutinba.

Ez volt az a pont, amikor nagyon durván elkezdtek változni a dolgok. Nagyon durva makró számolás, dobozolás, csirkerizsa, semmi cukor, semmi fehér… Egy év alatt leküzdöttünk Márkkal kicsit több, mint 30 kilót (abban az eredménytelen majd 2 évben visszamászott 2-3 kiló). Kiderültek olyan dolgok, hogy például van derekam és kulcscsontom, vagy rés a combjaim között.

Persze nehéz jól enni, nyilván van olyan, hogy félreeszek… mert van, hogy nem érdekel, és akkor is megeszed azt a tábla csokit, vagy elmész a barátaiddal enni…. ilyenkor látszik is rendesen… kb azonnali plusz 2 kiló a mérlegeléskor….

Nehézség nálam, hogy érzelmi alapon eszem, ezért folyamatos kontrollban kell legyek, és tudnom kell grammra lebontva mit vittem be a testembe. Lehet, kicsit túltolom a dolgokat, dolgozom rajta, hogy ne legyek nagyon para ezen a téren. Nagyon szeretek enni, úgyhogy olyan megoldásokat kell találni, amik beleférnek a mindencsökkentett, mindenmentes étrendbe. És higgyétek el, hogy meg lehet oldani. Tényleg 70-80%ban a kaján múlik, hogy fogysz-e vagy sem….

Mivel egyedül élek, az étkezés része nálam viszonylag könnyen megoldható, mert nincs otthon semmi olyan, amit nem ehetek, ezt ajánlom. Nem szabad elérhető közelségben olyan dolognak lennie, ami nem illeszthető be a diétádba. És ne legyetek túl szigorúak magatokhoz, mert azt lehetetlenség tartósan csinálni.

A lényeg, hogy döntsd el, hogy változtatni akarsz. Lépésenként haladj. Ne akarj két hét alatt végezni az egésszel. Kérj segítséget. Szerezz valakit, aki kiüti a nutellás kanalat a kezedből. Hidd el, hogy menni fog. Nekem is minden második ember azt mondta, hogy sosem fog sikerülni, meg hogy lehetetlenség…. Tény, hogy nem életem legkönnyebb pár éve van mögöttem, de akkor is megcsináltam, kellett segítség, de már majdnem ott vagyok, ahol lenni szeretnék.

--------------------------------------------------------------

 

Böjte Éva - "Nem csak a húsz éveseké a világ!", ahogy arról Éva is tanuskodik az életvitelével! Ugyanis dolgozó nőként sőt, nagymamaként olyan aktív életet él, amelyet sokan megirigyelhetünk! Fogadjátok szeretettel az Ő példás történetét!

Böjte Éva vagyok, egy 50-es éveiben járó feleség, három felnőtt gyermekkel és boldog, kétszeres nagymami. Magamról dióhéjban annyit, hogy szeretem az életemet úgy, ahogy van, a kihívásokkal, sikerekkel, kudarcokkal együtt, ugyanis a kudarcok sem kudarcok számomra, inkább lehetőségek, melyek megerősítenek, lehetőségek a tanulásra, újrakezdésre. Van egy kedvenc mondatom, ami így szól :

 „Két dolog történhet, vagy sikerül , vagy újra kezdem!” :)

Kedvenc időtöltésem a mozgás, ezen belül a futás, túrázás, olvasás, egészséges életmóddal kapcsolatos dolgok megismerése és minden más ami jó érzést, elégedettséget okoz. Kijelenthetem (azt hiszem), hogy a sport az életem része most már, de nem volt ez mindig így. Fiatal anyukaként, három pici gyerekkel nem túl sokat sőt, egyáltalán nem sportoltam, hacsak a gyerekek utáni futás nem volt az :) Nem volt jó példa előttem, aki esetleg ösztönzött volna a mozgásra, az egészséges életmódra, aki megmondta volna, hogy ezt másképp is lehet (ma, ha tehetném, minden fiatal anyukának elmondanám). A család, a gyerekek, a teendőim minden időmet lefoglalták, sokszor bizony belefáradva, de tettem a dolgomat.

A sport, a mozgás szeretete csak lassan érkezett meg az életembe, mondhatni évek lefolyása alatt, amikor már a gyerekek kirepültek és az időm kicsit felszabadult. Amikor eszembe jutott, hogy milyen jókat futottam és kézilabdáztam az általános és a középiskolába elkezdtem ismét ismerkedni a mozgással, futással, először kistávokkal persze, de így is sokszor belefáradtam, nem volt motivációm, abbahagytam. Kis idő elteltével mégis hiányzott a mozgás és újból visszatértem. Kedvencemmé vált (motivációnak sem volt rossz) a futóversenyeken való részvétel, kis távok, elérhető célok voltak, aztán fűszereztem kicsit a dolgot  :) bekerült a tarsolyomba egy akadályverseny is :) Boldogság számomra az is, hogy a versenyeken egyik fiam és annak barátnője is velem együtt sportol. Jó érzés, amikor lassan gyerekeim is (ha az én hatásomra, ha nem de ) elkezdenek mozogni és fontosnak tartani a sportot az életükben.

Teltek az évek, beszereztem jó pár érmet már és olyan jó ránézni az érmeimre, mert a munkám gyümölcsét látom bennük . Így 49 éves fejjel túl vagyok életem első (de nem utolsó) félmaratonján, ami most márciusban történt meg, és a cél előtt örömkönnyekkel a szememben, mert megcsináltam :) Hát jó érzés mit mondjak... :)

Aztán még lesz idén Ultrabalaton, Ultratisza-tó,Crazy futás és szeptemberben egy második félmaraton :) Vannak tervek,célok, igen ...Többek között az egyik legjobb érzés a világon, amikor legyőzöm önmagam... A sport feltölt energiával, örömmel, nagy hatással van, nem csak a testi, de szellemi egészségemre is,megtanít a kitartásra,alázatra, tiszteletre...

A sport mellett az egészséges táplálkozás is egyre nagyobb fontosságot nyer az életemben. Nagy érdeklődéssel nézegetem, kutatom a jobbnál jobb ötleteket ahhoz, hogy nemcsak finom, de egészséges is legyen az étel, amit családomnak és jómagamnak is készítek. Igyekszünk a cukrot és a fehér lisztet teljes mértékben száműzni az életünkből, mert számít, nagyon is, hogy mivel tápláljuk a testünket, ezért örülök,hogy a családom is (elég nyitott)partner abban, hogy amiben csak lehet az egészség mellett döntsünk.

Egy biztos, azt már tudom, hogy az egészséges életmód a bevásárlásnál kezdődik. Igaz, nem lehet mindig minden tökéletes, de nem is kell annak lennie, elég az, ha néha elcsábulunk is, de a fő útról ne térjünk le, ragaszkodjunk az egészségeshez! :)

Mindenkinek és magamnak is, kívánom, hogy étkezzünk megfelelően, sportoljunk nagyokat (legalább 3x hetente), tegyünk az egészségünkért, hogy örömteli és hosszú életünk legyen.

Mosolygós, szép napot mindenkinek :) Üdv Éva

  ----------------------------------------------------

 

 

Pálfiné Sápi Izabella  - Izu nem csak, hogy feleség és dolgozó nő, de 2 gyönyörű kisgyermek édesanyja is, aki igazán motiváló lehet mindannyiunk számára! Arról mesél most nekünk, hogy számos teendője mellett hogyan illeszti be az edzéseket a napjaiba és  hogyan sikerült egy egészséges életmódot kialakítani családja életében!

Hogyan vált a mindennapjaid részévé a sport, otthonról hozott példa vagy saját elhatározás vitt rá?

Az én „fit-sztorim” négy évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még Írországban éltünk a családommal és várandós voltam a második gyerkőcömmel, Ádámmal. A terhesség első szakasza teljesen komplikációmentes volt, viszont a második trimeszter végén végzett terheléses glükóztolerancia-vizsgálat után kiderült, hogy terhességi cukorbetegségem van. Az elkövetkezendő hetekben napi hét (!) alkalommal mértem a cukorszintem és nagyon szigorú szénhidrát-csökkentett diétán voltam. Több alkalommal is részt vettem személyes tanácsadáson egy ír dietetikussal, aki részletesen elmagyarázta az egészséges táplálkozás irányelveit. Figyelmeztetett, hogy ha nem változtatok az életmódomon, akkor 7-8 éven belül visszatérhetnek a problémák. Szavai mély nyomot hagytak bennem és elhatároztam, hogy a jövőben   megreformálom családunk étkezési szokásait. Szerencsére Ádám születése után minden helyreállt, viszont egy életre szóló leckét kaptam.

Milyen nehézségekkel találtad szembe magad, motiváció, lelkesedés hiánya vagy bármi más? (Ha volt ilyen)

A lányom születése után több mint 90 kg volt a testsúlyom. Nem éreztem magam jól a bőrömben. Utólag visszagondolva, egy börtön volt a testem, amiben szenvedtem. Szerencsére le tudtam adni néhány kilót, amitől már javult kissé a közérzetem. A kisfiammal való várandósság időszakában nem szedtem fel sok pluszt a diéta miatt. De a szülés után sajnos még így is közel 85 kg voltam.

Aztán hamarosan óriási változás állt be az életünkben. Hazaköltöztünk Magyarországra és egy teljesen új környezetbe kerültünk. Elkezdtem újra tanítani egy helyi általános iskolába. Nem bántam meg a döntést, mert nagyon szeretem a munkám és a gyerekeket! ☺ Felpörgött az életünk és egyre inkább szükségét éreztem a fogyásnak és a mozgásnak, mert nemcsak kiváló stresszoldó, de óriási energiaforrás is, amire bizony szükségem van a teljes munkaidős állás és a két pici gyerek mellett.

A közelünkben van egy csodaszép park és egy sportpálya futókörrel. Spontán jött az ötlet, hogy megpróbálkozom a futással. Mindig az elindulás a legnehezebb. (Ezt főleg a hajnali futásoknál tapasztalom.) De igyekszem kikapcsolni a gondolataimat és csak a célra koncentrálok. Már az első futások után világossá vált számomra, hogy a mozgás súlyos függőséget okoz. ☺  A környezetem először furcsán nézett rám, sőt  voltak akik negatívan álltak hozzá („Úgyis abbahagyod és visszahízol!!”) Az ilyen kijelentések vittek engem igazán előre. Utólag visszagondolva, még hálás is vagyok értük! ☺

Azok akik igazán fontosak számomra, viszont mindig mellettem álltak és biztattak. A futás segítségével fél év alatt sikerült megszabadulnom közel 18 kg súlyfeleslegtől. Visszakaptam az önbizalmam és nagyon jól érzem magam a bőrömben. Mikor már látványos volt a változás, akkor nagyon sok pozitív visszajelzést is kaptam. Ezek is nagyon sok erőt adtak nekem.

Tavaly ősz óta heti 2-3 alkalommal Hot Iron órákra járok, ami kiváló keresztedzés a futáshoz és egyszerűen IMÁDOM! ☺ Jelenleg a májusi Mercedes-Benz futóversenyre és a júniusi Spartan Race-re készülök, ami egy nagy mérföldkő lesz számomra.

Aki még most fontolgatja a változást annak azt javaslom, hogy ne törődjön mások véleményével és SOHASEM KÉSŐ elindulni egy új ösvényen! A kulcs a kitartásban rejlik. Egyik kedvenc íróm, Márai Sándor szavait idézve: 
 „Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton... felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg.”

Anyaként, feleségként, dolgozó nőként (olyan munkahely mellett, ahol bizony hazaviszed a melót!) hogyan van időd beilleszteni a mindennapokba az edzéseket? 

Ez egy nagyon nehéz dolog és rengeteg áldozattal jár. Mindennek az alapja a jó időbeosztás és az alapos tervezés. Napokkal, esetleg hetekkel előre is le kell egyeztetni a hétköznapi edzéseket, hétvégi versenyeket. Mindez egy segítő, támogató családi háttér nélkül elképzelhetetlen lenne. Gyakran előfordul, hogy a gyerekeket is bevonom az edzésbe és együtt futjuk a köröket a lányommal. A kora reggeli (hajnali) futásokra azonban eddig még nem akadt kísérőm. ☺

Szülőként miért tartjátok fontosnak a sportot?

Mint már említettem, nemcsak kiváló stresszoldó de óriási energiát és lelki töltést is ad az embernek. Manapság a munkahely és az iskola magas elvárásainak megfelelni sokszor nem kevés feszültséggel jár. Egy nehéz nap után semmi sem ad akkora szabadságot és feltöltődést, mint a sport.

A két legfontosabb dolog, hogy a gyerek maga válassza ki, hogy mely sportot űzné szívesen és legyen benne sikerélménye.

A sport mellett az egészséges étkezés mennyire kap figyelmet nálatok?

A mindennapok során ügyelek rá, hogy minél egészségesebb ételek kerüljenek az asztalunkra. Nagyon szeretek sütni-főzni és szívesen kísérletezem a konyhában. Nem zárkózom el az új dolgoktól. Szerencsére a legtöbb szupermarketben már megtalálhatóak az egészséges étkezéshez szükséges alapanyagok.  A cukrot és a fehérlisztet próbálom helyettesíteni más összetevőkkel (Pl.: stevia, teljes kiőrlésű liszt) és nagy híve vagyok a Norbi Update termékeknek is.