Sokan hajlamosak vagyunk azt
gondolni, hogy nagyobb súlyfeleslegtől könnyebb megszabadulni, hisz csak egy
kis életmódváltás és már olvadnak is a kilók! Amint az Marcy történetéből
kiderül, ez részben így is van, viszont koránt sem ilyen egyszerű a dolog! Marcy
azonban nem nyugodott bele és azt mondta: „olyan nincs, hogy nem lehet!”. Az Ő
életmódváltásáról, küzdelmeiről, sikereiről olvashattok most! Fogadjátok
szeretettel!
Marcy vagyok. 30 éves. Tisztán
eszem (legtöbbször), sokat járok edzeni (általában).
Az elmúlt pár évben lefogytam
közel 60 kilót… okéoké, csak 58-at, de mindjárt megvan a 60 is.
Hogy miért kezdtem el?
Igazán nem tudnék egy, mindent felülíró okot mondani.
Talán mondjuk azt, hogy elegem
lett… úgy kb. mindenből és úgy éreztem, hogy kell valami, amit tényleg én
irányítok.
Október volt, és kitaláltam, hogy most lesz az az idő, amikor elkezdem…
megrendeltem az egyik ételszállító cég egész napos ételcsomagját, hogy majd
ettől szépen lefogyok.. nem nekem kell gondolkodni, hogy mit és mennyit szabad,
hanem házhoz jönnek a mínusz kilók…
Az elképzelés szép… ami a jó volt, hogy igazából működött is.. egy ideig. Közel
30 kilót fogytam így. Aztán minden megállt. Hiába ettem kevesebbet, nem mozdult
meg a súlyom… Ez így ment majd 2 évig. Már én állítottam össze, hogy mit eszek.
Közben elkezdtem zumbázni. Nagyon szerettem, most is nagyon élem. Kicsi
mozgásnak elég volt, de a mérleg még mindig ugyanazt a számot mutatta.
Ekkor mivel nem értettem, hogy mi van a testemmel, elmentem orvosokhoz, amikor
is kiderült, hogy tök egészséges vagyok (semmi hormonális baj, pajzsmirigy vagy
bárakármi). A kérdés továbbra is ott maradt, hogy akkor még mindig bőven 100
kiló feletti súllyal 1500 kcal-ás étrendet tartva miért nem fogyok. Erre azt a
választ kaptam orvosoktól, hogy hát vannak ezek a gyomorszűkítő eljárások, más
módot ők nem látnak. Erre meg én azt mondtam, hogy olyan nincs, hogy nem lehet.
Kicsit kellett várni, míg az éppen szétment derekam kicsit megjavult (ne
kérdezzétek mi lett vele, fogalmam sincs), és vettem kondi bérletet és szereztem
egy személyi edzőt (Márk, Izometria, Szeged). Átlagosan heti 4-6 edzésem van,
ebből kettő edzővel, a többi, meg ahogy kijön (zumba, vagy egyedül a teremben).
Olyan munkám van, hogy viszonylag egyszerűen bele tudom illeszteni az
edzőtermet a napi rutinba.
Ez volt az a pont, amikor nagyon
durván elkezdtek változni a dolgok. Nagyon durva makró számolás, dobozolás,
csirkerizsa, semmi cukor, semmi fehér… Egy év alatt leküzdöttünk Márkkal kicsit
több, mint 30 kilót (abban az eredménytelen majd 2 évben visszamászott 2-3
kiló). Kiderültek olyan dolgok, hogy például van derekam és kulcscsontom, vagy
rés a combjaim között.
Persze nehéz jól enni, nyilván
van olyan, hogy félreeszek… mert van, hogy nem érdekel, és akkor is megeszed
azt a tábla csokit, vagy elmész a barátaiddal enni…. ilyenkor látszik is
rendesen… kb azonnali plusz 2 kiló a mérlegeléskor….
Nehézség nálam, hogy érzelmi
alapon eszem, ezért folyamatos kontrollban kell legyek, és tudnom kell grammra
lebontva mit vittem be a testembe. Lehet, kicsit túltolom a dolgokat, dolgozom
rajta, hogy ne legyek nagyon para ezen a téren. Nagyon szeretek enni, úgyhogy
olyan megoldásokat kell találni, amik beleférnek a mindencsökkentett,
mindenmentes étrendbe. És higgyétek el, hogy meg lehet oldani. Tényleg
70-80%ban a kaján múlik, hogy fogysz-e vagy sem….
Mivel egyedül élek, az étkezés
része nálam viszonylag könnyen megoldható, mert nincs otthon semmi olyan, amit
nem ehetek, ezt ajánlom. Nem szabad elérhető közelségben olyan dolognak lennie,
ami nem illeszthető be a diétádba. És ne legyetek túl szigorúak magatokhoz,
mert azt lehetetlenség tartósan csinálni.
A lényeg, hogy döntsd el, hogy
változtatni akarsz. Lépésenként haladj. Ne akarj két hét alatt végezni az
egésszel. Kérj segítséget. Szerezz valakit, aki kiüti a nutellás kanalat a
kezedből. Hidd el, hogy menni fog. Nekem is minden második ember azt mondta, hogy
sosem fog sikerülni, meg hogy lehetetlenség…. Tény, hogy nem életem legkönnyebb
pár éve van mögöttem, de akkor is megcsináltam, kellett segítség, de már
majdnem ott vagyok, ahol lenni szeretnék.